do ÂściÂągnięcia ^ pdf ^ ebook ^ pobieranie ^ download
Podstrony
- Strona startowa
- Chris Ewan Charlie Howard 01 Dobrego zlodzieja przewodnik po Amsterdamie
- Howard Robert E Cień bestii
- Howard Robert E Conan władca miasta
- Farmer, Philip Jose Time's Last Gift
- Golding William Wladca[1].Much
- Eco Umberto DzieśÂ‚o Otwarte
- James Axler Deathlands 044 Crucible of Time
- Fredric Brown Homic
- William R. Forstchen Into the Sea of Stars
- Brenda Adcock Pipeline
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- listy-do-eda.opx.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
megkönnyebbülés, ugyanolyan gyönyörqségesen, mint amikor Dee láza leesett. Elviselhetetlen
volt ez a két hét hallgatás, mert az a törékeny teremtés, aki olyan csöndesen feküdt az ágyban,
nem az a Dee volt, akit Q ismert. De ez már az Q Dee-je volt, a zsémbes és csökönyös. Hogy fogja
élvezni a következQ néhány hét minden pillanatát, amíg az Q hatalmában lesz!
107
Felállt, megtámasztotta két tenyerét a lány két oldalán és fölé hajolt.
- Nem kényszeríthetsz - mondta. Tekintete ragyogott a jókedvtQl.
Dee zöld szeme baljósan összeszqkült.
- Most még nem.
- Sohasem. Valahányszor hajlandó voltam csatározni veled, mindig én gyQztem.
Akármennyire nem tetszik, erQsebb vagyok nálad. És ez itt az én földem; itt az én szavam a
törvény. Csak akkor kapod meg a ruháidat, ha szerintem is elég erQs leszel hozzájuk.
- Sohasem leszek elég erQs, ha nem eszem - mondta Dee mézédesen.
Lucas fölegyenesedett és elfintorodott. Hát megint a régi. Épp elég önfejq ahhoz, hogy
visszautasítsa az ételt, ahhoz pedig még nem elég egészséges.
- Jól van - morgott. - Behozom azokat a nyomorult ruhákat. De add szavad, hogy nem
próbálsz egymagad lemenni!
Dee türelmetlenül pillantott rá.
- Már mondtam, hogy nem szándékszom kimenni ebbQl a szobából. Nem vagyok ostoba.
Csak úgy tudnék lejutni a lépcsQn, ha leesnék.
- Hát engem pontosan ez aggaszt.
- Akkor alaptalanul aggódsz.
Lucas dühösen nézett rá. Dee nem ígért meg semmit, de ha tovább erQszakoskodik, csak még
jobban megmakacsolná magát. Hadd ossza be maga az idejét, feltéve, ha kész normálisan
viselkedni - amit úgyis csak akkor állapíthat meg, ha szabadjára hagyja.
- Milyen állapotban van a ház? - kérdezte a lány.
Bárcsak erQsebb lett volna már, mikor felteszi ezt a kérdést. De nem lett volna értelme
köntörfalazni.
- Minden ablak betört, a hátsó ajtó szilánkokban. Odabent is szétment és kilyukadt egy csomó
holmi.
Dee összepréselte a száját.
- A fattyúk. Utánanéztél, hogy Bellamy nem hajtotta-e vissza a marháit?
- Nem hajtotta - mondta meggyQzQdéssel Lucas. Minek hajtotta volna, amikor kiszáradt az
Angyal-patak? Dee-nek azonban még nem kell tudnia. Majd akkor mondja meg, ha itt az ideje. A
következQ heteket arra akarta használni, hogy agyonkényeztesse és végleg magához kösse a lányt.
- Vigyázol rá helyettem is?
Lucast furdallni kezdte a lelkiismeret, olyan aggodalmasan csengett Dee hangja. ElQrehajolt és
megcsókolta a homlokát.
- Hát persze.
Alig akarózott elmennie, annyira örült, hogy Dee megint megszólalt. Ült az ágy szélén,
csevegett, ugratta a lányt, hogy megint dühösen villogjon a szeme. Aztán bejött Betsy és
megbotránkozott pillantást vetett rá. Lucas sóhajtott és mérgelQdött, hogy miért kell megQrizni a
tisztességnek legalább a látszatát. De jó lesz, ha Dee eléggé felépül, és meglehet végre Betsy
nélkül!
Dee nekilátott, hogy visszanyerje az erejét és óvatos fokozatossággal napról napra nehezebb
feladatokat állított maga elé. Lucas másnap behozta néhány ruháját, és noha kiríttak a fényqzQ
környezetbQl, Dee megkönnyebbült, hogy nem kell állandóan hálóinget viselnie. Most már
csakugyan érezte, hogy a gyógyulás útján van. Nem vezette félre Lucast; bent maradt a szobában,
lassan járkált föl-alá, és kényszerítette magát, hogy minden alkalommal tovább maradjon talpon.
Ahogy többet mozgott, megjött az étvágya is, arca már nem volt olyan sápadt és beesett.
Lucas egyre több idQt szánt a szórakoztatására, mert tudta, hogy ha unja magát, akkor többet
mer, mint szabadna. Rengeteg könyvet hozott fel neki, esténként pedig pókerezni tanította. Nagy
örömére Dee már tudott sakkozni, amit nyilván ugyancsak tanítónQ anyjának köszönhetett.
VérpezsdítQ élmény volt vele játszani, mert ugyanúgy sakkozott, ahogy élt: rámenQsen és
határozottan. Csak az volt a baj, hogy. Lucas sohasem jósolhatta meg, mikor akar támadni és
108
mikor akar védekezni. Olyan egyformák voltak ebben is, hogy a játszmák leggyakrabban
döntetlenre végzQdtek.
Már három hete volt a KettQs Patkón, amikor elQször jött le a lépcsQn, hogy rendesen egyék,
rendes asztalnál. Lucas erQsen átölelte és lesett minden fokot, hogy azonnal elkaphassa, ha
[ Pobierz całość w formacie PDF ]