do ÂściÂągnięcia ^ pdf ^ ebook ^ pobieranie ^ download
Podstrony
- Strona startowa
- Harrison Harry Stalowy Szczur 2 Zemsta Stalowego Szczura
- Harry Harrison Stalowy Szczur 01 Narodziny Stalowego Szczura
- Harry Harrison Bill 05 On the Planet of Zombie Vampires (Jack C. Haldeman)
- Harry Harrison Galactic Dreams (SS Collection)
- Harris Charlaine Harper 4 Grobowa tajemnica
- Harry Harrison Cykl Planeta śmierci 1
- Charlaine Harris Lodowaty grĂłb
- Hatha Yoga Pradipika
- Zeromski Stefan Sen O Szpadzie
- Carney_Stephanie_ _Milosc_powroci_jutro
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- wblaskucienia.xlx.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Közel három hónapig utazgattunk velük, amikor találkoztunk
egy olasz színtársulattal, amely mindkettQnket magával vitt.
Azóta bejártuk a környék összes városát. A commedia
dell arte egyre nagyobb népszerqségnek örvendett, amióta az
olaszos stílus visszatért, és maszkkal az arcomon nem kell attól
tartanom, hogy felismernek, mint az egykori Szárnyas
Asszonyt. Boldogok vagyunk új barátainkkal: Fiorellóval, aki
Scaramouche-t játssza, és Domenicóval, aki Arlequint. Fleur
dobol és táncol, én meg a jámbor Isabelle-t alakítom. E szerep
a név már önmagában is mindig kacajra késztet, amely
olyannyira hasonlatos a síráshoz, hogy néha nem tudom a két
érzést különválasztani. A maszk eltakarja a mosolyomat, és a
többiek, Beltrame például, aki a társulatot vezeti, azt mondja,
sosem látott még ennyire átélt Isabelle-t.
De még mindig elQfordul mint az elmúlt télen is sokszor ,
hogy megkérdem magamban, vajon mikor lesz vége
mindennek. A színpad deszkái nem olyan tartósak, mint a föld,
és a talpalatnyi föld gondolata befészkelte magát a mostani
boldogságomba is. Fleurnek biztonságra van szüksége, otthonra.
Házra egy faluban. Családi tqzhelyre, kacsákra, kecskére,
konyhakertre& Talán a kolostorbeli élet vette el a kedvemet a
csatangolástól, de lehet, hogy csak a tél közeledtét érzem.
Mindennap mohón számlálgatom az aranyakat, és
megesküszöm, hogy lesz egy házam, otthonom, mielQtt
beköszönt a tél& Fleur pedig csak dobol önfeledten.
Egy év telt el azóta, hogy elhagytam az apátságot. De még
mindig álmodom róla, a barátnQkrQl, akiket otthagytam, az édes
kis Perette-rQl. Bárcsak elhozhattam volna Qt is magammal!
Kicsit hiányzik a kolostorbeli élet: hiányzik a gyógyfüves
kertem, a társaság, a könyvtár, a latinóra, a séta a lápon át a
tenger félé. De itt szabadok vagyunk. Fleur rémálmai réges-
régen elmúltak, nQtt is ebben az évben. Hajának árnyalata
sötétebb lett, rozsdabarnás, de a vége, ahol kiszívta a napfény,
világosabb. Bár megrémít a tudat, hogy percrQl perce
cseperedve, lassan fiatal lánnyá serdül, és hamarosan felnQ, de
egyelQre még az a kicsi Fleur, aki telve van töretlen hittel és
Qszinte csodálattal a világ iránt.
Múlt héten egy északról jött, vándor társulattal utazó hírnök
csomagot hozott nekem. Juliett Ser Auguste táncosnQnek
címezték nagy, kerek betqkkel, amelyek nem voltak ismerQsek.
Elég megviselt állapotban érkezett, ami arra engedett
következtetni, hogy már hónapok óta hurcolták, míg véletlenül
el nem jutott hozzám. Feladó nem volt rajta, de a hírnök
elmondta, hogy egy apáca küldte Bretagne-ból öt hónappal
ezelQtt.
Kinyitottam. A csomagban vastag papírlap volt, sqrqn
teleírva ugyanazzal az ismeretlen írással, meg két nyomtatott
oldal. Amikor kihajtottam Qket, valami a padlóra hullott.
Lehajoltam, hogy felvegyem. A kicsi, zománcozott medalion
volt az, amelyet oly jól ismertem: A csodatévQ szentet,
Csodálatos Krisztinát ábrázolta, amint karját széttárja a
narancsszínq lángok gyqrqjében.
Elolvastam a levelet. Így szólt:
Kedves Auguste!
Reméllem levellem megtanál, mindenn nap imádkozok, hogy
iggy legyen. Sokkat gondulok rád, mig imámba foglallak téged
és Floret. Megtartottam a kertedet és Perpétue nQvér; aki
nagyon kedves vellem, tanitgattya hoggyan kell ápolni, meg
bánni a madarakkal. Margerit az ujj appátnQ, és elég jól
csinájja. Ujjra Marie-de-la-mer apátsága lettönk, aminek
naggyon örülök. Perpétue nQvér ollvasni és irni tanit. Naggyon
türelmes velem, és nem bánnya, hogy lassu vagyok. Ez az esQ
levél, amit magam irtam, es kerlek bocsáss meg a hibáimat.
Elküldöm a szinészekkel Hússhagyó Kedden. Szeretlek Juliette
és kicsi Flore. Küldök hirreket Colmnbin attyáról is. Reméllem
nem bün örülni annak, ami elmult. Sok boldogságott kivánok
mindkettQtöknek.
Perett
Az elsQ nyomtatott szöveg 1610 szeptemberébQl
Rennes-i fogház
ElképesztQ és hátborzongató történet a boszorkányságról!
Augusztus havának huszonegyedik napján, a Sainte Marie
Mère-apátságban letartóztatták minden idQk legnagyobb
szemfényvesztQjét, akit bqnösnek találtak Isten és az
Anyaszentegyház ellen elkövetett vétkei miatt. Felszentelt
papként a vádlott, Guy LeMerle, a Feketerigó, szövetségre
lépett a Sötétség ErQivel, és famulusai kíséretében madár
képében kérlelte a Sátánt, hogy ragadja magával a kolostor
néhány szentéletq nQvérét, ragályos betegséget hozva rájuk.
Bqnösnek találtatott továbbá mérgezés és megszentségtelenítés
vétkében is. MidQn megkérték a gazembert, hogy Qszintén vallja
meg tetteit, amikkel megvádolták, még a vallatás dacára is
gyalázatos önérzetességgel utasította el, hogy megtagadja az
Ördöggel kötött szövetségét. Az Qrök, akik a fogoly QrzésérQl
gondoskodtak, baljós jeleket véltek felfedezni ama végzetes
éjjelen. Miszerint a famulusok vadállatoknak és madaraknak
öltözve meglátogatták Qt cellájában, és egész éjjel beszéltek
hozzá. Hasztalanul könyörögtek neki, hogy szálljon el velük. A
foglyot biztonságos Qrizetben tartották, a cellát Pszentsége
Evreux Püspöke áldotta meg, és háromszoros pánttal zárta le.
Az ítéletet szeptember havának kilencedik napján hajtják végre
a Piac területén, ahol is jelen lesz a Püspök, René Durant Bíró
és a város lakói. Isten szent nevében pedig Pfensége Istenadta
Lajos.
A második nyomtatott szöveg 1610 szeptemberébQl
Rennes
Az irtóztató és gyalázatos jelenés története
Rennes-ben szeptember havának hetedik napján a bqnözQ és
elítélt boszorkánymester, Guy, a Feketerigó, vakmerQ és
ördöngös módon szabadította ki magát a város fogházából a
Fekete Mágia ErQinek és Szellemeinek segítségével. Az Qrök
éjfélkor a kapunál álltak, hogy szemmel tarthassák a foglyot,
amikor is egy köpenyes nQ közeledett lámpással a kezében, és
figyelmeztette Qket, hogy lépjenek hátrább, ha kedves az életük.
Ekkor az Qrök, Philippe Legros és Armand Nuillot,
megkérdezték a különös látogató nevét, mire mintegy
varázsütésre kiszállt belQlük minden erQ, és imáik és bátor
kiállásuk ellenére kábultan rogytak a földre.
Indokolt félelmükben reszketve látták, amint a nQ démoni
praktikák segítségével bemegy a fogházba, különbözQ kis
ördögök és famulusaik társaságában, és teljességgel érthetetlen
módon valami különös Pokolbéli erQ megakadályozta Qket
abban, hogy közbelépjenek.
A nQ nem sokkal ezután elhagyta a fogházat, nyomában egy
alaposan beburkolózott köpenyes alakkal, aki nem volt más,
mint Guy LeMerle. Csakhamar vihogva és ujjongva elhajította
[ Pobierz całość w formacie PDF ]